Finta Éva

– József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész.
1954-ben született Beregszászon. A Magyar Írószövetség és a Magyar PEN Club tagja. 1978-ban az Ungvári Állami Egyetemen szerzett magyar filológus diplomát. Évekig napilapokban, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásai. Első verses füzete 1979-ben látott napvilágot. Jelentősebb kötetei: Vissza a vízöntőbe, Szapphó a szirten, Ötkönyv, A tékozlás genezise. Tizenkét önálló kötettel rendelkezik. Verseit Jurij Skrobinec és Iván Petrovcij fordította ukrán nyelvre. Legújabb munkája 2021-ben jelent meg a Magyar Napló gondozásában, a Rádiusz Könyvek sorozatban Noé bárkáján rózsatő címmel. A verses válogatás a szerző teljes életművéből szemelget 1979-től 2021-ig.
Sárospatakon él.

Pipás vers

Betoppantam kis szobánkba,
rágyújtottam a pipára.
De rám szólt a feleségem:
nem való a pipa nékem...

Füstje szép szemeit marja,
illata torkát kaparja,
lefittyenti alsó ajkam,
s én sem ily pofát akartam.

Keserű a dohány leve,
szájízem elrontom vele,
csókomat is savanyítja,
Julis arcát fintorítja.

Szép Juliskám, feleségem,
ritkán kell a pipa nékem!
Petrich Soma rokonommal
pipázom majd, Orlaival!

Így békéltettem a kedvest,
aki megbocsátott rögvest.
Csókját adta bizonyságul,
mitől bátor szívem gyávul.

Petőfi sírjára

Rostokolunk a néma tájban.
Az anyaföld töpped alattunk.
Süpped talpunk alatt az ország.
Temetetlen múltak, jövendők:
negatív képbe dermedt formák.
Nincs más reményünk: szüntelen
maradj velünk szabadság, szerelem!

Mint régi sírok, homorulnak
történelmünkben mind a szentek.
Angyal vigyáz a csontjaikra,
nem jelzik fejfák, sem keresztek
eltűnésük történetét.
Tudják, hogy nincsen kegyelem.
Maradj velünk szabadság, szerelem!

Az élők holtakra vigyáznak.
A holtak vigyázzák az élőt.
A tetemek fölött a tájnak
nincsen magyar neve, csak sírja,
s integetünk Szibériának.
De kitartásunk végtelen.
Maradj velünk szabadság, szerelem!

Világosságot adj!

Világosságot adj, ne csak Világost!
Petőfi Sándor, Neked igazad volt!
Feltámadunk talán még, mint a tenger,
csak nem lett jobb sem okosabb az ember.

A kő követ mozdít, az ember gyáva.
Dolgozni megy, a gyermek iskolába.
Az elfogyó örömre nincs bocsánat.
Bármit ígért, nem hozta meg a század.

Az evolúció ravasz dolog.
Töröld le véres, izzadt homlokod!
Világosságot adj, ne csak Világost!
Gyújtsd ránk elméd! A fénye ma is átmos.