Both Balázs
– Bella István-díjas költő, író.
1976-ban született Sopronban. 2002-ben végzett a Benedek Elek Pedagógiai Főiskolán. A Kráter Költői Verseny különdíjasa (2003), az Aquincumi Költőverseny döntőse (2010). 1999 óta jelennek meg versei, novellái országos irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Öt önálló verseskötete jelent meg, utoljára az Üres ég alatt című (Magyar Napló Kiadó, 2022).
Sopronban él, nős, két gyermek édesapja.
Lelkem végtelen róna vidékén...
Nyáréjszakányi forró sötétség,
szikrát vet szemed, mint a vers,
halálba életet, téli fagyokba
színeket, napfényt keversz,
Lelkem végtelen róna vidékén,
suhogó zápor szavad.
Felhők, fecskék és vadvirágok,
varázsolsz köribém nyarat.
Csorog az égbolt asztalára,
ömlik a borvörös alkony.
Villanó holdpenge-fényben
verset írok, nem alszom.
Nyáréjszakányi forró sötétség,
szúnyogok körtánca rebben.
Rágyujtottam a pipára...
Dévaj tűz ég szemedben.
Istenem, te tudva tudod,
önmagam Júdása lennék,
ha megtagadnám ennek a lánynak
enyhet adó, szép szerelmét.
Petőfi a Pilvax előtt
Mielőtt füst lesz és kávégőz,
langyos délutáni fény fürdet.
Tüzet loptam, küldi az ősz
kínzó saskeselyűmet.
Ezer és ezer puska csövéből
szívünk felé vijjogva száll,
acélkarmokkal, ólomszárnyon
a villámfényű halál.
Szobám hideg és álmomban
vérszínű füvek közt alszom.
Patkónyom holdsarlója már
ami egykor volt az én arcom.
Mivel írom a végső verset,
tintával, lánggal, vérrel?
Bonts zászlót, Szabadság, szerelem!
oltalmazz engem ma éjjel -
A Pilvaxban barátok arca lebeg,
mint szellemé: füstben és gőzben.
Fejfa sincs porladó csontom felett –
de kétszáz évet legyőztem.